A MassRobotics kiadja a világ első nyílt forráskódú autonóm mobil robotok együttműködési szabványát
A tűzoltószivattyúk számos vízbázisú tűzvédelmi rendszer kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen alkotóelemei, mint például a sprinklerek, felszállók, habosított víz, vízpermetek és vízköd, és számos kereskedelmi és ipari alkalmazásra alkalmasak. Ha hidraulikus elemzés vagy egyéb célból szükségesnek tűnik, a tűzoltó szivattyú berendezés biztosítja a tűzoltó rendszer által megkívánt vízáramlást és nyomást. Megfelelően megtervezett és telepített tűzoltó szivattyú nélkül a tűzvédelmi rendszertől nem várható el, hogy elérje céljait.
Ez a cikk beszámol az NFPA 20 szabvány a tűzvédelmi helyhez kötött szivattyúk telepítésére vonatkozó 2013-as kiadásában, amely 2012 nyarán jelent meg. A szivattyúk és tűzoltószivattyúk telepítési követelményei, valamint az NFPA szerepe ezek kialakításában. követelményeknek.
Összességében az NFPA 20 264 módosítási javaslatot, 135 hivatalos nyomon követési megjegyzést és 2 sikeres helyszíni intézkedést kapott az NFPA 2012 Las Vegas-i műszaki jelentés konferenciáján.
A tűzoltó szivattyúk, legyenek azok centrifugálszivattyúk vagy térfogat-kiszorítású tűzoltószivattyúk, külön felsorolásra kerültek, és a szabványokat felülvizsgálták, hogy egyértelművé tegyék, hogy csak tűzoltó szivattyúk használhatók tűzoltásra. Az előző kiadás az „egyéb szivattyúkat” célozta meg, amelyek tervezési jellemzői eltértek a szabványban meghatározottaktól, és lehetővé tette más szivattyúk beszerelését a vizsgáló laboratóriumban felsorolt helyekre. Mivel azonban minden elektromos szivattyú elektromos berendezésnek minősül, egyesek úgy értelmezik ezt a rendelkezést, hogy ez lehetővé teszi bármely elektromos szivattyú tűzoltószivattyúként történő használatát. Ez nem volt szándékos, és a nyelvezetet átdolgozták, hogy jobban tisztázzák ezt a pontot.
Az illetékes hatóság (AHJ) és a tűzoltószivattyúk telepítésében érintett egyéb érdekelt felek felülvizsgálatának és jóváhagyásának megkönnyítése érdekében a terv részleteire és rajzaira vonatkozó új előírásokat egészítettük ki. A szabvány mostantól előírja, hogy a kapcsolódó terveket egységes méretű rajzon, a megadott léptéknek megfelelően kell elkészíteni. Ezenkívül a terv most már konkrét részleteket is tartalmaz a teljes telepítés különböző jellemzőiről, például a szivattyúgyártással, a modellel és a mérettel, a vízellátással, a szívócsövekkel, a szivattyúhajtásokkal, a vezérlőkkel és a nyomástartó szivattyúkkal kapcsolatos részleteket.
Ha vízáramlási tesztet használnak annak megállapítására, hogy a tűzoltószivattyú vízellátása megfelelő-e, az NFPA 20 most előírja, hogy a tesztet legfeljebb 12 hónappal a munkaterv benyújtása előtt kell elvégezni, hacsak az AHJ másként nem engedélyezi. Vannak, akik attól tartanak, hogy egyes esetekben a tűzoltószivattyúk kiválasztásánál olyan régi vizsgálati adatokat használnak, amelyek nem tükrözik pontosan a vízellátás jelenlegi állapotát. Ebben az esetben, amikor a vízellátás ténylegesen alacsonyabb, mint a régi vizsgálati adatok által jelzett mennyiség, az átvételi teszt azt jelezheti, hogy a szivattyú nyomónyomása alacsonyabb a számított értéknél, és nem elegendő a teljes rendszer igényeinek kielégítésére. . A vízellátás felmérése és tesztelése összetett, a vízrendszer elrendezésének és működésének megértését igényli, és csak hozzáértő személyzet végezheti el.
A tűzoltószivattyú-berendezéseket tartalmazó szivattyúterek és független szivattyúházak különleges védelmet igényelnek, amint azt az NFPA 20 táblázat formájában felsorolja. A vonatkozó táblázat egyik bejegyzése a vízzel nem permetezett szivattyúházakra és szivattyúházakra vonatkozik. Az NFPA 20 egyes olvasói félreértelmezték a címet, ami azt jelenti, hogy az NFPA 20 megengedi a sprinklerek elhagyását azokban az épületekben, ahol az öntözőrendszerek használatát igénylik vagy fontolgatják. Konzultációs nyelvezet hozzáadva annak tisztázására, hogy a táblázat „Nem szórva” címsorának célja a tűzoltó szivattyú tűzvédelmi típusának meghatározása a nem szórt épületben, vagyis a szivattyútermet el kell választani a többi épülettől és az épületet 2 óra alatt megépült, vagy a szivattyúháznak távolságra van szüksége A szivattyúház által kiszolgált épület legalább 50 láb magas. Ennek a rovatnak nem célja, hogy kivételt képezzen a teljesen beszórt épület tűzoltó-szivattyú helyiségében az öntözőberendezések elhagyása esetére.
Az NFPA 20 védelmet nyújt a tűzoltószivattyú berendezéseknek és azoknak, akiknek tűz esetén hozzá kell férniük a tűzoltószivattyú-berendezésekhez. Bár az NFPA 20 előírja, hogy a tűzoltóság előre megtervezze a tűzoltószivattyú helyiség megközelítését, most már a tűzoltószivattyú helyiségének előzetes megtervezését is előírja. Ezenkívül az NFPA 20 előírja, hogy az épületen kívülről közvetlenül nem megközelíthető szivattyúszobák zárt lépcsőkről vagy külső kijárati ajtókról zárt átjárást biztosítsanak a szivattyúházba. Az NFPA 20 korábbi verziója legalább 2 órás tűzállósági osztályt írt elő.
A 2013-as felülvizsgálat előírja, hogy az átjárónak ugyanolyan tűzállósági fokozattal kell rendelkeznie, mint a szivattyúházé; vagyis egy teljesen beszórt épületben, beleértve a szivattyúházat is, az átjárónak csak 1 óra tűzállóságra van szüksége. A szivattyúházba vezető átjáró tűzállósági szintjének nem kell meghaladnia a tűzoltó szivattyúhelyiség követelményeit. Ha a tűzoltó szivattyúhelyiséget és az átjárót külön közvetlen csatlakozási területként építjük ki, akkor az átjáró alapvetően a tűzoltó szivattyú helyiség részévé válik, és csak a tűzoltószivattyúval azonos tűzállósági szinttel kell felosztani a helyiséget. Felhívjuk figyelmét, hogy a sokemeletes épületekre további feltételek vonatkoznak ebben a témában.
A szívókarimánál kialakuló turbulencia minimalizálása érdekében az NFPA 20 a tűzoltószivattyú teljesítménye alapján határozza meg a szívócső névleges méretét. Ezek a megadott csőméretek 15 láb/s maximális áramlási sebességen alapulnak a szivattyú névleges teljesítményének 150%-ánál. Az NFPA 20 felhasználói észreveszik, hogy ezt a záradékot eltávolították a standard törzsből, és lábjegyzetként hozzáadták a táblázathoz. A szabvány egyes felhasználói helytelenül értelmezik ezt a sebességinformációt ellenőrzési feltételként a szivattyú átvételi tesztje során. Ennek az információnak az a célja, hogy háttérismereteket nyújtson az előírt szívócsőméretek eredetéről és fejlődéséről.
Hacsak bizonyos feltételek nem teljesülnek, az NFPA 20 előírja a szívócsövek elrendezését annak biztosítására, hogy ne legyen negatív nyomás a szivattyú szívókarimájánál. A centrifugális tűzoltószivattyú nem alkalmas víz felemelésére vagy a szívókarima felé történő húzására. Az a követelmény, hogy a szívókarimánál a szívónyomás ne legyen kisebb, mint 0 psi, az egyetlen szivattyúegységből álló berendezésekre és a több, együtt működésre szánt tűzoltószivattyú-egységből álló berendezésekre vonatkozik. A záradék módosítása egyértelművé tette, hogy több szivattyúberendezés esetén csak azokat a szivattyúkat kell figyelembe venni, amelyeket egyidejű működésre terveztek a szívónyomás állapotának értékelése során. Az NFPA 20 egyes felhasználói félreértették ezt a követelményt, és a redundáns szivattyúkat is magukba foglalják, vagy azokat, amelyek csak akkor működnek, amikor a fő szivattyú le van állítva. A záradéknak nem ez a célja.
A szívókarimánál fennálló pozitív nyomás követelménye alóli kivétel kifejezetten -3 psi szívónyomást tesz lehetővé. Ez a kivétel arra az esetre vonatkozik, amikor a tűzoltószivattyú a névleges térfogatáram 150%-án üzemel, miközben a földi tárolótartályból pumpál. A kivételhez tartozó melléklet szövegét felülvizsgálták, hogy minden típusú centrifugális tűzoltószivattyút megcélozzon, nem csak a vízszintes tűzoltószivattyúkat. A melléklet szövegének egyéb módosításai azt jelzik, hogy az előírt vízáramlási időtartam végén, ha a szivattyú szívókamrájának magassága egyenlő vagy alacsonyabb, mint a tárolótartályban lévő vízszint, -3 psi szívónyomás-leolvasás megengedett. Az előző változat a szivattyútér padlójának és a tartály aljának magasságára vonatkozik. Az átdolgozott szöveg jobban biztosítja, hogy a víztartály és a tűzoltószivattyú szívókarimája között ne keletkezzen emelkedés vagy feszültség. Ahogy a függelékben jelenleg is szerepel, amikor a szivattyú 150%-os teljesítménnyel működik, és a tartályban lévő víz a legalacsonyabb szinten van, a -3 psi szívónyomás-különbözet felelős a szívócső súrlódási veszteségéért.
A szívócső egyes eszközei nemkívánatos szintű áramlást és turbulenciát okozhatnak, és akadályozhatják a szivattyú működését és teljesítményét. Az NFPA 20 jelenleg előírja, hogy a szivattyú szívókarimától számított 50 lábon belül nem lehet szelepeket beépíteni a szívócsőbe, kivéve a felsorolt külső szár- és járomszelepeket (OS&Y). Ezt a záradékot felülvizsgálták annak tisztázása érdekében, hogy a felsorolt OS&Y szelepek kivételével 50 lábon belül semmilyen „vezérlő” szelep nem szerelhető fel. Ezt a záradékot tovább módosították, hogy kifejezetten az újrafolyó berendezéseket célozzák meg. Ezek a változtatások jobb összhangot biztosítanak a szabvány egyéb rendelkezéseivel, és egyértelművé teszik a követelmények szándékát, azaz korlátozzák a pillangószelepek használatát, és lehetővé teszik az OS&Y tolózárak, visszacsapó szelepek és visszatérő berendezések beépítését a szívócsőbe. De vegye figyelembe, hogy csak más A visszacsapó szelepek és visszafolyó berendezések beépítése a szívócsőbe csak a szabványok vagy az AHJ által előírt feltételek mellett megengedett. Ha visszacsapó szelepre vagy visszafolyásgátló eszközre van szükség a tűzoltószivattyú szívónyílása előtt, az NFPA előírja, hogy az eszköz legalább 10 csőátmérővel a szivattyú szívókarimája előtt legyen.
Az olyan szerelvények, mint a könyökök, a pólók és a keresztkötések a szívócsőben, a víz áramlását a szivattyúba kiegyensúlyozatlanná teszik. Az egyensúlyhiány akkor lép fel, amikor a szerelvény megváltoztatja az áramlási síkot a tűzoltószivattyún áthaladó áramlási síkhoz képest. Ez a kiegyensúlyozatlan áramlás csökkenti a szivattyú teljesítményét és élettartamát. Az NFPA 20 korlátozza az ilyen szerelvények elhelyezését és elrendezését a szívócsőben. Az ilyen csőszerelvényeket nem szabad a szívókarimától számított 10 csőátmérőn belül felszerelni. A szabály alóli jelenlegi kivétel lehetővé teszi, hogy a könyök középvonali síkja merőleges legyen a vízszintesen osztott szivattyútengelyre a szivattyú szívónyílásának bármely pozíciójában. Ez a könyökelrendezés nem hoz létre káros áramlási feltételeket. A következő verziónál ezt a kivételt kiterjesztették a pólókra is.
Amikor a tűzoltószivattyú a tárolótartály aljáról szívódik, az NFPA 20 bizonyos intézkedéseket igényel a tárolótartály kiürítéséhez. Amikor a víz kifolyik a víztartály kimenetén, gyakran örvények keletkeznek, amelyek levegőt juttatnak a szívócsőbe, és növelik a turbulencia előfordulását. Hasonló jelenség fordul elő, amikor a vizet leeresztik a mosogatóból vagy a fürdőkádból. Ahogy korábban említettük, kerülni kell a turbulenciát és a kiegyensúlyozatlan áramlást a szivattyú szívónyílásába.
Ennek a jelenségnek a megelőzése érdekében az NFPA 20 olyan eszközök használatát írja elő, amelyek megakadályozzák az örvényáramok kialakulását. Ezt az eszközt gyakran helytelenül örvénylemeznek nevezik, de az NFPA 20 terminológiáját felülvizsgálták, hogy jobban korreláljon az NFPA 22-vel (Standard for Private Fire Water Tanks) és tisztázza, hogy az eszköz valójában egy „örvénylemez” A örvényképződés megakadályozására használt lemez. Ezenkívül a Hidraulikus Szövetség „Centrifugális szivattyú, forgószivattyú és dugattyús szivattyú szabványa” hivatkozással egészült ki a melléklet szövege a témával kapcsolatos további információkért.
A 2003-as kiadás óta az NFPA 20 lehetővé teszi az alacsony szívású fojtószelepek használatát, ahol az AHJ pozitív nyomást igényel a szívóvezetékben. Az ilyen típusú szelepek célja annak biztosítása, hogy a szívócsőben a nyomás ne csökkenjen egy előre meghatározott kritikus szintre a rendelkezésre álló vízellátási feltételek miatt. Például, ha egy települési vízellátó vezetéket használnak vízellátásként egy tűzvédelmi rendszerhez, előfordulhat, hogy a fővezeték nem szolgáltat annyi vizet, amennyit a tűzoltó szivattyú képes szivattyúzni, különösen akkor, ha a szivattyú közel túlterhelés mellett működik. Az ebből eredő nyomásesés a települési fővezetékben nemkívánatos körülményekhez vezethet, például talajvíz vagy visszafolyási szennyeződéshez, vagy szélsőséges esetben a fővezeték összeomlásához vezethet.
Ha az AHJ alacsony szívású fojtószelep használatát írja elő, az NFPA 20 előírja, hogy ilyen fojtószelepet kell beszerelni a szivattyú és a nyomószelep közötti nyomóvezetékbe. A szívócsőhöz csatlakoztatott érzékelő vezeték szabályozza a fojtószelep helyzetét. Amikor a szívónyomás lecsökken az előre beállított fojtónyomásra (általában 20 psi), a szelep zárni kezd, ezáltal korlátozza az áramlást és a szívónyomást az előre beállított szinten tartja.
Amikor a víz átfolyik a fojtószelepen, súrlódási veszteség lép fel, amit figyelembe kell venni a rendszer tervezésénél. Az ezekhez az eszközökhöz kapcsolódó súrlódási veszteségek jelentősek lehetnek. Például folyjon át 8 hüvelykben. A berendezés akár 7 psi nyomásesést is okozhat. Bár a jelenlegi verzió tartalmaz erre a helyzetre vonatkozó figyelmeztető szöveget, a 2013-as verzió arra kényszeríti a tűzvédelmi rendszer tervezését, hogy figyelembe vegye a teljesen nyitott helyzetben lévő alacsony szívófojtószelepen keresztüli súrlódási veszteséget.
Az NFPA 20 megköveteli, hogy a teszt kimeneti vezérlőszelepet zárt állapotban figyeljék. Amint azt korábban említettük, előfordulhat, hogy ez a szabályozás helytelenül értelmezhető úgy, hogy a vizsgálófej-elosztóhoz csatlakoztatott különböző tömlőcsatlakozások kimenetein lévő szelepek felügyeletét jelenti. A szabványnak nem ez a célja. Egyértelműen elő van írva, hogy a nyomócső és a tömlőszelep próbafej elosztója közötti csővezetékben lévő vezérlőszelepet zárt helyzetben felügyelni kell; a külső szelepet a tesztfej mindegyik kimenetén nem kell felügyelni.
A korábbi szabályozás, amely legalább 1 hüvelyk hézagot írt elő a falakon vagy padlón áthaladó csövek körül, jelentős változásokon ment keresztül. A szabályozás hatálya lecsökkent, és csak a tűzoltó-szivattyú helyiség burkolatának falaira, mennyezetére és padlójára terjed ki. Megoldja az egyéb hézagok, csőhüvelyek és rugalmas csatlakozások használatát, és jobban megfelel az NFPA 13, a sprinklerrendszerek beépítési szabványának követelményeinek.
A „nyomáscsökkentő szelep” kifejezést általában olyan nagy szelepekre alkalmazzák, amelyek úgy vannak méretezve, hogy nagy mennyiségű vizet engedjenek ki a tűzoltószivattyú nyomónyílásából. Ennek a szelepnek a használata meghatározott alkalmazásokra korlátozódik. A „keringető nyomáscsökkentő szelep” kifejezés egy kis nyomáscsökkentő szelepre utal, amelyet kis mennyiségű víz kibocsátására használnak hűtés céljából, amikor a tűzoltó szivattyú után nem távozik víz. A motor- és radiátorhűtéses dízelmotoros centrifugális tűzoltószivattyú cirkulációs biztonsági szelepet igényel a tűzoltószivattyú nyomónyílása és a visszacsapó szelep között. A nyomáscsökkentő szelep után egy további keringtető nyomáscsökkentő szelepre van szükség, amely egy csövön keresztül visszatér a szívónyílásba. Amikor a mérőkör mérőköre a csővezetéken keresztül visszatér a tűzoltószivattyú szívónyílásába, egy további keringető biztonsági szelepre is szükség van.
A nyomáscsökkentő szelepre vonatkozó előírásokat átrendezték annak érdekében, hogy egyértelműbbé tegyék, hogy a nyomáscsökkentő szelepet csak akkor szabad használni, ha a következő „rendellenes” szivattyú működési körülmények miatt a rendszerelemek a névleges nyomásukat meghaladó nyomást viselnek: (1) Dízel motorszivattyú hajtás 110 % Névleges fordulatszámú működés, (2) az elektromos változtatható fordulatszámú feszültségkorlátozó vezérlő a vezetéken keresztül fut (névleges fordulatszám).
Az NFPA 20 lehetővé teszi, hogy a nyomáscsökkentő szelepet a csövön keresztül visszavezessék a szívócsőbe. A 2013-as kiadás új szabályozása olyan dízelmotorral hajtott szivattyúra vonatkozik, amely hőcserélős hűtést integrál a motorba. Ennél az elrendezésnél a 104 F magas hűtővíz-hőmérséklet jele a hőcserélő vízellátásának motorbemenetéről a tűzoltószivattyú vezérlőjéhez kerül. Ennek a jelzésnek a vétele után, ha nincs hatékony vészjelzés, amely kéri a tűzoltószivattyú működését, a vezérlő leállítja a motort.
A szivattyúból kivezetett víz visszavezetése a szivattyú szívócsövébe problémákat okozhat, mert a visszavezetett víz nem csak a motor hűtésére szolgál, hanem a motor beszívott levegő hőmérsékletének hűtésére is. A motor beszívott levegő hőmérsékletének hűtése kritikus fontosságú az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége által a motor emissziós követelményeinek való megfelelés szempontjából. 150 F tartományba eső hőmérsékleteket figyeltek meg. Bár elegendő vízáram lehet a motor megfelelő hűtéséhez ezeken a megemelt hőmérsékleteken, a szívónyílás hőmérséklete nem hűthető megfelelően, és a motor az EPA-kompatibilis tartományon kívülre működhet. Bár a nyomáscsökkentő szelep csak túlnyomás esetén nyílik ki, és a vízhőmérséklet fenntartása érdekében keringető nyomáscsökkentő szelepet is be kell szerelni, ezt a kiegészítő óvintézkedést azért fejlesztették ki, hogy biztosítsák a tűzoltószivattyúkkal kapcsolatos szélesebb körű aggályok betartását.
A 2010-es kiadásban bevezették a tandem tűzoltószivattyús egységek fogalmát, és leírták az egységes működésre törekvő tűzoltószivattyú egység elrendezést, vagyis az első szivattyú közvetlenül szívja a vizet a vízellátásból, és minden szekvenciális szivattyú a vízellátásból szívja a vizet. korábbi vízforrás. Szivattyú. Az ilyen típusú sorozategységek legelterjedtebbek a sokemeletes épületekben és más nagy épületekben és építményekben. Az első két felülvizsgálati ciklusban, beleértve a 2013-as kiadást is, a Tűzoltószivattyú Műszaki Bizottság nagy erőfeszítéseket tett a tandem tűzoltószivattyú-egységek elrendezésére vonatkozó előírások felülvizsgálatára.
A központi kérdés a tűzoltószivattyú egység elhelyezésével kapcsolatos. Az elmúlt két ciklusban azt javasolták, hogy a sorozatos tűzoltószivattyú-egység elrendezését alkotó összes szivattyút ugyanabban a tűzoltó-szivattyús helyiségben helyezzék el. A 2013-as kiadás esetében kivételt tettek arról, hogy bizonyos feltételek mellett lehetővé tették a tűzoltószivattyú-berendezések különböző helyiségekben történő elhelyezését. Bár ez a nyelv megfelelt a Tűzoltószivattyú-bizottság felülvizsgálatán, ez év júniusában az NFPA Szövetség technikai értekezletén visszaküldték. Bár a javasolt változtatások nem lépnek életbe, a téma valószínűleg a következő felülvizsgálati ciklusban újra előkerül. Folytatódik a több tűzoltószivattyú egység működésének vészhelyzetekben történő felügyeletének, a megfelelő tesztelési funkciók elősegítésének és a teljes rendszer megbízhatóságának biztosításának nehézségeiről szóló vita. Ezenkívül érdemes megjegyezni, hogy bár az NFPA 20 továbbra is lehetővé teszi a tűzoltószivattyú-egységek függőleges szegmentálását, bizonyos joghatóságok nem teszik lehetővé ezt az elrendezést.
Ha fel van szerelve tűzoltószivattyú-tesztfej, az NFPA 20 előírja, hogy azt külső falra vagy a szivattyúhelyiségen kívüli más helyre kell felszerelni, hogy a vizsgálat során lehetővé tegye a vízelvezetést. A kültéri elrendezés elősegíti a vízáram biztonságos helyre történő elvezetését, és minimálisra csökkenti a véletlen vízleeresztés hatását a tűzoltószivattyúkra, vezérlőkre, motorokra, dízelmotorokra stb. Egy új mellékletet adtunk hozzá, hogy a tesztfejek milyen körülmények között dolgozhassanak. figyelembe kell venni az épületen belüli elhelyezést. Abban az esetben, ha figyelembe kell venni a lopás vagy vandalizmus okozta károkat, a vizsgálófej tömlőszelepe az épületben, de a tűzoltó-szivattyú helyiségen kívül is elhelyezhető. Ha az AHJ megítélése szerint a próbaáramot biztonságosan az épületen kívülre lehet irányítani anélkül, hogy szükség lenne rá A tűzoltószivattyú berendezésekre nem megfelelő vízpermetezés veszélye.
Az NFPA 20 egy ideig lehetővé tette az áramlásmérők vízáramlás-vizsgáló berendezésként történő használatát. A telepítéskor az NFPA 25, a vízbázisú tűzvédelmi rendszerek ellenőrzésére, tesztelésére és karbantartására vonatkozó szabvány előírja, hogy az áramlásmérőket háromévente ellenőrizni és újrakalibrálni kell. Az NFPA 20 azonban nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek megkönnyítenék az áramlásmérő kalibrálását vagy újrakalibrálását. A 2013-as verzió immár előírja, hogy ha a mérőműszert gyűrűs elrendezésben szerelik fel a tűzoltószivattyú áramlásának tesztelésére, akkor alternatív áramlásmérési módszerre is szükség van. A tartalék eszközt az áramlásmérő után kell elhelyezni, és sorba kell kötni az áramlásmérővel, és a tűzoltószivattyú teljes áramlási vizsgálatához szükséges áramlási tartományon belül kell működnie. Ezenkívül a szabvány most kimondja, hogy az áramlásmérés elfogadható alternatívája a megfelelő méretű tesztfej. Hacsak a fenti új előírásokban leírt elrendezés nem biztosított, az áramlásmérő kalibrálásához a berendezés fizikai eltávolítása és olyan elrendezésű tesztelés szükséges, amely nem feltétlenül tükrözi a szivattyú és a csővezeték tényleges telepítését. Hosszú távon ez a megközelítés nehézkes és költséges lehet. Ezenkívül előfordulhat, hogy a csővezeték-elrendezésben és a tesztelrendezésben bekövetkezett változtatások nem egyeznek meg a szivattyú tényleges beépítésével, és az újrakalibrálás eredménye megkérdőjelezhető.
Az NFPA 20 korábbi verziója megkövetelte a felsorolt jelző pillangószelepet vagy tolózárat és leeresztő szelepet vagy golyós leejtést a csővezetékben lévő tesztfejhez, ha a tesztfej a szivattyún kívül vagy a szivattyútól bizonyos távolságra van és ott van. fagyveszélyt jelent. A szabályozást felülvizsgálták, hogy minden esetben előírják a pillangószelepeket vagy a tolózárakat és a leeresztő szelepeket vagy a golyós cseppeket. Ha nincs szelep, a víz nyomás alatt eléri a tesztfej helyzetét, ami aggasztó. Nem tűzoltási célokra a víz könnyen elvezethető a tűzoltó rendszerből a próbafejen keresztül. Egy másik kérdés a szivattyútesztet végző személyzet biztonsága. A tömlő és a tesztfej közötti csatlakozás biztonságosabb, és nincs víznyomás a tesztfejben. A teszt befejezése után a gömb alakú csepegtetőszelep kiengedi a nyomást és a vizet a csővezetékben.
Az NFPA 20 jelenleg előírja, hogy ha a szivattyúhoz csatlakoztatott visszafolyásgátlóra van szükség, akkor különös figyelmet kell fordítani a visszafolyásgátló felszerelése miatti nyomásveszteség növekedésére. Ezért, amikor a tűzoltószivattyú névleges teljesítményének 150%-án működik, az NFPA 20 előírja, hogy legalább 0 psi szívónyomást kell rögzíteni a telepítéshez. Ez a követelmény úgy értelmezhető, hogy a szívónyomást a visszatérő berendezésnél kell rögzíteni, nem a szivattyú szívókarimáján. A következő változat tisztázta a nyomásértéket a tűzoltószivattyú szívónyílásánál.
A földrengésvédelemre vonatkozó követelmények pontosításra kerültek, jelezve, hogy csak olyan helyzetekre vonatkoznak, amikor a helyi előírások kifejezetten előírják a tűzvédelmi rendszerek földrengés okozta károk elleni védelmét. Ezenkívül törölték a szivattyú alkatrészek beépítésére vonatkozó korábbi előírásokat, hogy azok ellenálljanak a berendezés súlyának felével megegyező oldalirányú mozgásnak. Az NFPA 20 most megköveteli, hogy a vízszintes szeizmikus terhelések az NFPA 13-on alapuljanak; SEI/ASCE7; vagy AHJ elfogadható helyi, állami vagy nemzetközi forrásokból.
Ezek a változások jobban összhangban vannak az épületek és a kapcsolódó mechanikai rendszerek szeizmikus események okozta erők elleni védelmére használt jelenlegi módszerekkel. Az a koncepció, hogy a berendezés súlyának felét használjuk, nem minden helyzetben körültekintő. Az NFPA 20 felhasználóinak tisztában kell lenniük azzal, hogy a generált vízszintes terhelések a projekt helyszínének helyétől függően változnak. Bár az NFPA 13 egyszerűsített módszert biztosít a terhelés meghatározására, a SEI/ASCE7 pedig átfogóbb módszert tartalmaz, az NFPA 20 nem írja elő ezen referenciaszabványok használatát, de lehetővé teszi az AHJ számára a végső döntés meghozatalát.
Az NFPA 20 a csomagolt tűzoltószivattyú-egységet olyan tűzoltószivattyú-egységként határozza meg, amelyet csomagolólétesítményben szerelnek össze, és egységként szállítanak a telepítési helyre. Az előre összeállított csomagban fel kell tüntetni a szivattyúkat, hajtásokat, vezérlőket és a csomagoló által meghatározott egyéb tartozékokat. Ezeket a tartozékokat alapra szerelik házzal vagy anélkül. Kibővültek a csomagolóelemekre vonatkozó követelmények. A szivattyúegység alkatrészeit össze kell szerelni és az acél vázszerkezetre rögzíteni. A csomagolóegységet összeszerelő hegesztőnek meg kell felelnie az ASME Boiler and Pressure Vessel Code 9. szakaszában vagy az American Welding Society AWS D1.1 követelményeinek. A teljes szerelvényt fel kell tüntetni a tűzoltószivattyú általi használatra, és a rendszer tervezőjének meg kell terveznie és meg kell terveznie az NFPA 20 utasításai szerint. Végül az összes tervet és adatlapot be kell nyújtani az AHJ-hez felülvizsgálatra, és a a jóváhagyott beadványt nyilvántartás céljából meg kell őrizni.
Ezeket a változtatásokat azért hajtottuk végre, hogy jobban ellenőrizzék, ki a felelős azért, hogy a teljes szivattyúegységet az elvárásoknak megfelelően gyártsák, telepítsék és üzemeljék. Bár általában a tűzoltószivattyú gyártója az a szervezet, amelynek meg kell oldania a telepítési problémákat, a szivattyú gyártója nem feltétlenül az a fél, aki összeszereli a tűzoltószivattyú csomagolt alkatrészeit.
Egyes joghatóságokban a tűzoltószivattyúk és a vízforrások közötti közvetlen összeköttetés, például a települési vízvezetékről nem megengedett. Más esetekben a települési vagy egyéb vízforrások nem tudják biztosítani a tűzvédelmi rendszer által megkívánt maximális vízhozamot, vagy az áramlási viszonyok erősen ingadoznak. Mindkét esetben egy megszakító tartály használata a vízforráshoz való csatlakozás megszakításához vagy leválasztásához potenciális tervezési választást jelent. A megszakított víztartály olyan víztartály, amely a tűzoltó szivattyú szívását biztosítja, de a víztartály kapacitása vagy mérete kisebb, mint a kiszolgált tűzoltó rendszer által igényelt; vagyis a víztartály nem tartalmazhatja a teljes tűzoltórendszer működéséhez szükséges vizet.
A leválasztó tartályt leggyakrabban (1) a vízellátó forrás és a tűzoltószivattyú szívócsője közötti visszaáramlás megakadályozására használják, (2) a vízellátó forrás nyomásának ingadozásainak kiküszöbölésére, (3) biztosítsa a tűzoltószivattyú stabil és viszonylag állandó szívónyomását, és/vagy (4) biztosítson víztárolást a vízforrások növelése érdekében, amelyek nem tudják biztosítani a tűzoltórendszer által megkövetelt maximális áramlást.
Az NFPA 20 előírja, hogy a víztartály méretét úgy kell beállítani, hogy az automatikus feltöltési funkcióval rendelkező víztartályban tárolt víznek biztosítania kell a maximális rendszerigény áramlását és időtartamát. Ha a tűzoltószivattyú névleges teljesítményének 150%-án működik, a víztartály méretének is legalább 15 percig ki kell bírnia. Ezenkívül az NFPA 20 előírásokat tartalmaz az üzemanyagtartály-utántöltésre vonatkozóan, és előírja, hogy az utántöltő mechanizmust fel kell sorolni, és el kell készíteni az automatikus működéshez. A speciális töltési előírások, mint például a töltővezetékekre, elkerülő csővezetékekre, folyadékszint jelzésekre stb. vonatkozók, a tartály teljes méretén alapulnak. Ha a tartály mérete olyan, hogy a kapacitása kisebb, mint a maximális rendszerkövetelmény 30 perc, egy sor előírás vonatkozik rá. Ha a tartály úgy van méretezve, hogy a kapacitása legalább 30 percig kielégítse a maximális rendszerigényt, akkor más előírások érvényesek. Átdolgoztuk és átrendeztük a leválasztó tartályokról szóló bekezdést, hogy egyértelművé tegyük a tartályméret alapján alkalmazandó előírásokat.
Az NFPA további útmutatást ad a tűzoltóság előre megtervezett tevékenységeinek megkönnyítése érdekében a sokemeletes épületekben lévő tűzoltószivattyú-berendezések felkutatására és biztosítására. Amint az az új melléklet szövegében is rámutatott, a szivattyúház elhelyezése egy sokemeletes épületben kellő megfontolást igényel. Tűz esetén általában személyzetet küldenek a szivattyúházba, hogy felügyeljék vagy irányítsák a szivattyú működését.
Az ilyen válaszadók védelmének leghatékonyabb módja, ha közvetlenül az épületen kívülről lépnek be a szivattyúszobába. Ez az elrendezés azonban nem mindig kivitelezhető vagy praktikus sokemeletes épületeknél. Sok esetben a sokemeletes épületek szivattyútermeit több emeleten kell elhelyezni a föld felett vagy alatt.
Ha a szivattyúház nincs besorolva, az NFPA 20 védett átjárót igényel a lépcső és a tűzoltó szivattyú helyiség között. Az átjáró tűzállósági szintjének meg kell egyeznie a szivattyúházba vezető kilépő lépcsőházhoz szükséges tűzállósági szinttel. Számos építési és életbiztonsági előírás nem teszi lehetővé, hogy a szivattyúház közvetlenül a zárt kijárati lépcsőházba vezessen, mivel a szivattyúhelyiség általában nem lakott hely. A szivattyúházhoz vezető lépcsőház és a felső vagy alsó szivattyúház közötti átjárónak azonban a lehető legrövidebbnek kell lennie, és a lehető legkevesebb más épületterületre kell vezetnie. Ez jobb védelmet biztosít a szivattyúhelyiségbe belépő és onnan kilépő reagálók számára tűz esetén.
A szivattyútér elhelyezésének és elrendezésének biztosítania kell a szivattyúberendezésből (például a tömítőgyűrűből) és a nyomószelepből és a nyomáscsökkentő szelepből kibocsátott víz biztonságos kezelését is.
Az 5. fejezet részeként a 2013-as kiadásban bevezették a szuper sokemeletes épületek fogalmát. Sokemeletes épületnek minősül az a lakható emeleten lévő épület, amely 75 lábbal a tűzoltóság járműbejáratának legalacsonyabb szintje felett van. A korábbi NFPA 20 szabályozások az ilyen épületeket nagyrészt ugyanabba a kategóriába sorolták, függetlenül attól, hogy az épület 200 láb vagy 2000 láb magas. Egyes épületek azonban olyan magasak, hogy az elhárító tűzoltóság szivattyúberendezései nem tudják leküzdeni az ezzel járó magassági és súrlódási veszteségeket, hogy megfeleljenek a legfelső emeletek tűzvédelmi rendszerének áramlási és nyomási követelményeinek. Bár az NFPA 20 korábbi verziója bizonyos esetekben a tűzoltósági berendezések szivattyúzási kapacitását meghaladó szerkezetekre vagy területekre utalt, a 2013-as verzió konkrétabb követelményeket ír elő az ilyen „nagyon magas épületekre”. Az olvasóknak azonban tudniuk kell, hogy az ilyen helyzetekre vonatkozó előírásokat a 9. fejezet is tartalmazza, amely az elektromos tűzoltószivattyú-berendezések áramellátásával foglalkozik.
A „nagyon magas épületek” esetében a tűzoltószivattyú telepítésének további védelmet és redundanciát kell biztosítania, az alábbiak szerint. Ahelyett, hogy a nagyon magas épületekre vonatkozó új szabályozásokat konkrét épületmagasságokhoz kötnék, a tűzoltóság szivattyúzási kapacitására vonatkozó teljesítményalapú követelményeket javasolnak. A tűzoltóság különböző, eltérő szivattyúteljesítményű berendezéseket vásárol, így a csak a maximális épületmagasságon alapuló szabvány meglehetősen korlátozott. A tervezőcsapatnak most konkrétan meg kell erősítenie a tűzoltóság szivattyúzási képességeit az egyes projekteknél. A redundáns víztartályokra és tűzoltószivattyúkra vonatkozó további előírásokat is hozzáadtak a nagyon magas épületekhez.
Ha a fő vízellátási forrás egy víztartály, két vagy több víztartályra van szükség. Ha minden rekesz külön víztartályként használható, megengedett egyetlen víztartály, amely két részre osztható. Az összes tárolótartály vagy rekesz teljes térfogatának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy megfeleljen a vonatkozó rendszer összes tűzvédelmi követelményének. Az egyes tárolótartályok vagy rekeszek méretének biztosítania kell, hogy a tűzvédelmi követelmények legalább 50%-a tárolható legyen, ha valamelyik rekesz vagy tárolótartály üzemen kívül van. Felhívjuk figyelmét, hogy ez a rendelet nem írja elő, hogy minden egyes üzemanyagtartály vagy rekesz kielégítse a teljes rendszer követelményeit. Mindazonáltal minden üzemanyagtartálynak és/vagy üzemanyagtartály-rekesznek rendelkeznie kell egy automatikus töltőberendezéssel, amely képes kielégíteni a teljes rendszerkövetelményt. Bár a redundáns tárolótartályok vagy rekeszek biztosítását a 2010-es kiadásban vezették be, hivatalosan a 2013-as kiadásban használták szuper toronyházakban.
Azokon a területeken, ahol részben vagy teljesen meghaladják a tűzoltósági berendezések szivattyúzási kapacitását, a tűzoltó szivattyúkat teljesen független, automatikus készenléti tűzoltószivattyú-egységgel vagy több egységgel kell felszerelni, hogy a szivattyúk kiszivattyúzásakor minden terület teljes körűen üzemelhessen. Egy másik lehetőség az AHJ számára elfogadható összes tűzvédelmi követelmény biztosítására szolgáló segédeszköz biztosítása. Ez a második lehetőség lehetővé teszi az AHJ-vel való egyeztetést a redundáns tűzoltószivattyú-funkciók biztosítása érdekében. Egy ésszerűen megtervezett gravitációs tápvíz felszálló rendszer választható lehet ennek a követelménynek a teljesítésére. Ne feledje, hogy egy adott tervezési projekthez több AHJ is tartozhat.
A tűzoltószivattyút ellátó szívócsövet megfelelően át kell öblíteni, hogy a kövek, iszap és egyéb törmelék ne kerülhessen be a szivattyúba vagy a tűzoltó rendszerbe, és ne okozzon kárt. A szabvány korábbi változata két táblázatot tartalmazott, amelyek a rögzített szivattyúk és a térfogat-kiszorításos szivattyúk öblítési sebességét határozták meg. A 2013-as kiadásban ezek a táblázatok összevonva vannak, minden szívócsőre vonatkoznak, és a szívócső névleges méretén alapulnak. A kisebb méretű csövek öblítési sebességét is felülvizsgálták, hogy tükrözze a körülbelül 15 láb/s vízáramlási sebességet.
Ha a megadott maximális öblítési térfogat nem érhető el, a szabvány megengedi, hogy az öblítési térfogat meghaladja a csatlakoztatott tűzoltószivattyú névleges térfogatáramának 100%-át, vagy a tűzoltó rendszer maximális áramlási igényét, amelyik a nagyobb. Az új nyelv azt jelzi, hogy ez a csökkentett öblítési áramlás elfogadható vizsgálatnak minősül, feltéve, hogy az áramlás meghaladja a tűzvédelmi rendszer tervezett térfogatáramát.
Ezen túlmenően egy csatolási nyelvet adtak hozzá, amely jelzi, hogy ha a rendelkezésre álló vízellátás nem éri el a szabványban meghatározott áramlási sebességet, akkor kiegészítő forrásra, például a tűzoltóság szivattyújára lehet szükség. A szabvány ezentúl tartalmazni fogja azt a nyelvet is, amely jelzi, hogy a tűzoltószivattyúhoz való csatlakoztatás előtt az öblítési eljárásokat el kell végezni, ellenőrizni és aláírni.
Feladás időpontja: 2021.09.16
